Útban az Adam's Peak felé

2019-05-16 16:17 | #srílanka #adamspeak #ádámcsúcs #lépcsők #hegy #zarándoklat #kirándulás #napfelkelte #blog

A korábban a sziget legmagasabb hegyének hitt Ádám-csúcs (Adam’s Peak, illetve szingaléz nevén Sri Pada), ősidők óta tisztelet tárgya. Évről évre egyre több turista is nekivág a közel 5,500 lépcsőfok meghódításának.

A krónikák megemlítik, hogy az ország több uralkodója is ellátogatott ide. Kezdetben csak buddhista zarándokhely volt, de a későbbi időkben már a hinduk és a mohamedánok is magukénak tekintették. A zarándoklat célja a hegytetőn levő 2x1 méteres, hosszúkás sziklamélyedés. A buddhisták szerint ez Buddha lábnyoma, amit a szigeten tett látogatásakor hagyott hátra; a hinduk Siva lábnyomaként tisztelik, míg a mohamedánok számára Ádámé, aki a Paradicsomból való kiűzetés után itt ért földet…

A zarándokszezon novembertől áprilisig tart, amikor a hegyvidéken is kevesebb a csapadék. A nappali hőség miatt a zarándokok és látogatók jó része éjjel, hűvösebb időben mássza meg a csúcsot. A jól kiépített utat a zarándokszezonban kivilágítják, így egész éjjel nagy a forgalom, népes csoportokban érkeznek a hívők. A távolság légvonalban legfeljebb 6 km, de a kiindulási ponttól a 2243 m magas csúcsig kereken 1000 m szintkülönbséget kell legyőzni, így az út meglehetősen fárasztó. Megtételéhez gyakorlott túrázónak is legalább 2 óra kell, de ha valaki kényelmesen, sűrű megállásokkal kíván csak menni, az út 4-5 órába is beletelhet. A legtöbben úgy időzítik az indulást, hogy éppen napkelte előtt érjenek fel a csúcsra.


A gyaloglás kezdetén először egy hindu szentély mellett haladunk el, majd másfél kilométernyire, a meredek hegyoldal tövében álló nagy dagobához érünk. Ezt buddhista hívők emelték a zarándokhely tiszteletére. A dagobától a hegy oldalában kiépített úton haladunk tovább, amelyen feljebb egyre több a lépcsős szakasz. Szinte minden lépésnél kis teaházak, üdítő italt árusító bódék állnak, ahol a zarándokok megpihenhetnek. Az út egyre meredekebbé válik, a végén már faragott kövekből kiépített folyamatos lépcsősoron haladunk, a sziklába süllyesztett vaskorlátba kapaszkodva. A hegycsúcsra érve, baloldalt egy kis szentély áll az állítólagos lábnyom felett. Mellette buddhista, majd hindu templom. A hegytetőn minden talpalatnyi helyet beépítettek, a szerzetes lakok és zarándokpihenők a függőleges sziklafal szélén szinte a levegőben lógnak.

Amint az ég alja világosodni kezd, mindenki kelet felé fordul, és a tömeg néma csendben várja a napfelkeltét. A napkorong meglepő gyorsasággal bukkan elő, miközben a hívők és a szerzetesek kagylókürt hangjával, monoton imával üdvözlik az új nap kezdetét. Egyre világosabb lesz, már ki lehet venni a völgyek kontúrjait is, közben a nyugatra levő szomszédos hegy oldalán megjelenik az Ádám-csúcs árnyékképe. A legtöbben egy darabig még maradnak és a körben kitáruló panorámában gyönyörködnek, csak ezután indulnak vissza egy fárasztó, de felejthetetlen élmény emlékével.