Srí Lanka történelmének korai időszakából elsősorban építészeti emlékek maradtak fenn; nagyobbrészt vallási célú építmények (főleg buddhista templomok és dagobák), illetve a királyi hatalomhoz kapcsolódód paloták, erődítmények. A vallási építészet alapja, a dagoba, rendszerint négyzetes kőteraszon nyugvó, félgömb alakú építmény, tetején négyzetes oszlopra állított, fokozatosan vékonyodó, hengeres csúccsal. A tömör építmény lényegében ereklyetartó, amelynek alapjában vagy csúcsában befalazva Buddha-ereklyét, vagy szent életű szerzetesek hamvait helyezik el. A buddhista gondolkodás a dagoba egyes elemeinek meghatározott jelentést tulajdonít, így kialakítását e szimbolika előírásai határozzák meg. A dagobák, amelyek éppolyan elmaradhatatlan részei a buddhista templomoknak, mint a terebélyes bó-fák, méreteiket tekintve az 1-2 méterestől a 100 métert meghaladó magasságúig terjednek. Teraszukon a fő világtájak irányában rendszerint egyetlen hatalmas kőlapból álló oltárasztalokat állítanak fel a virág-felajánlások és a mécsesek számára. A későbbi időkben a dagoba lábazatához kisebb szentélyeket is hozzáépítettek, amelyekben Buddha-szobrokat helyeztek el.

A buddhista templomok kialakítását is szigorú szabályok határozzák meg. A Buddha-ábrázolások mindig egy előtérből nyíló, belső szentélyben vannak elhelyezve. Elmaradhatatlan a lépcsőfeljárat előtti félkör alakú „holdkő”, amely kezdetben sima lap volt, később sűrű faragásokkal díszítették. Legszebbek az Anuradhapurában levő holdkövek. Koncentrikus félkörökben elhelyezkedő ábráiknak (lótuszminták, oroszlánok, elefántok, lovak, bikák, vadludak) ugyancsak meghatározott jelentésük van. A lépcsőfeljáratok két oldalán a védelmet és a jószerencsét szimbolizáló őrkövek állnak. Ezek eleinte csak felül lekerekített, hosszúkás kőlapok voltak, később rendszerint a kígyókirályt Nágárádzsát ábrázolták rajtuk, feje fölött kiterjesztett csuklyájú kobrával.

A kultikus építészet emlékei mellett a paloták is tanúsítják a korai időszak magas művészi színvonalát. Az anuradhapurai korszakban a többemeletes épületek szerkezete fából készült, így a paloták szépségéről és méreteiről csak az alapok és az első szintet hordozó kő tartóoszlopok tanúskodnak.  Polonnaruwában már a tégla használata vált általánossá, ily módon dekoratív kőlábazat mellett az épület falai és díszítőelemei is megmaradtak.

A klasszikus kor lezárultával, a 13. században kezdődött nyugtalan időszak az építkezésekre is rányomta bélyegét. Az elsődleges szempont a célszerűség volt, háttérbe szorult a művészi színvonal. Ebben az időszakban is születtek azonban kiemelkedő alkotások, mint például a yapahuwai palota lépcsőfeljárata.

A 16. századtól a klasszikus alapokon, de már erős európai és indiai befolyást mutatva alakult ki a kandy stílus, amelyre a dús ornametika, sőt bizonyos dekadens vonások jellemzőek. Az épületek külső falai erősen tagoltak, féldomborművek, oszlopocskák, benyílókban elhelyezett szobrok díszítik őket. Az ajtó- és ablakkereteket dús, indamintás faragás borítja. Gyakoriak az ajtó felett a mítikus állatokból (makara) álló íves féldomborművek, előfordulnak különálló, templomnegyed bejáratát jelző, ún. „makara-kapuk” –íves kialakítású, állatábrázolásokkal borított díszkapuk- is. Az épületek belső oszlopai általában 4/8/4 felosztásúak, azaz alul és felül négy-, középen nyolcszögletűek, dúsan faragottak, az oszlopfőket lótuszformára képzik ki. A kandy stílus jellegzetessége a sarok éleken megtört vonalú, kettős szögben meredeken feltörő sátortető is. A dekoratív és hatásvadász stílus még napjainkban is népszerű, egyes elemeit felhasználják a modern épületekhez.